Hertelendy család

a Hertelendy család, a Hertelendyek információs honlapja

Hertelendy Gábor

1742 - 1820

Hertelendy Gábor dandártábornok, született Gosztonyban (Vas-vármegye) 1742. szeptember 7., meghalt; Gyöngyösön 1820. június 20.

Iskoláit Kőszegen végezte. 1759. mint közlegény beállott katonának. Katonai pályafutását a gróf Kálnoky-féle huszárezredben kezdte, nyolc év, három hónapon át, közlegényként szolgált. Hertelendy több csatában vett részt. Így 1759-től 1762. a hétéves porosz háborúban. 1767-ben az ezredes adjutánsa. 1776-ban főhadnagy. 1797-ben alezredes.

1787-től 1791-ig, majd 1793-tól 1795-ig több hadszíntéren harcolt. A háborúzás 25 éve bőséges lehetőséget teremtett számára a dicsőség szerzésére, közlegényből tábornoki rangig küzdötte fel magát. 1800. a jászok, kunok és hajdúk csapataiból újonnan alakított palatínus-huszárezred ezredese, és alapító ezredparancsnoka lett.

Részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. Tündökletes karrierjét Napóleonnak "köszönheti". Leghíresebb tettét 1805. hajtotta végre, midőn ezredével a Palatínus-huszárokkal Ulmnál keresztül vágta magát a franciákon.

1805-ben az osztrák fősereggel együtt harcolt Mack Károly altábornagy parancsnoksága alatt. Bonaparte Napóleon gyors előnyomulása következtében beszorultak a nehezen védhető délnémet Ulm városába. A bizonytalankodó Mack végül megadta magát, ám Habsburg Ferdinánd főherceg trónörökös, későbbi I. Ferdinánd császár és király. Hertelendy ezredes elhatározták, hogy áttörik a túlerőben lévő franciák vonalát. Véghez is vitték tervüket, négy századnyi magyar huszárral. A trónörököst közhuszár-egyenruhába bújtatva magukkal vitték, ezzel valószínűleg az életét mentve meg. Négy nap alatt sikerült épségben eljutniuk Csehországba. Hertelendy Gábor óbestert (altábornagyot) amolyan "félistenként" tisztelték a magyar huszárok. A huszárokat a napóleoni háborúk vérzivatara edzette meg. A legveszélyesebb helyeken harcoltak és az a tisztesség érte őket, hogy 1814-ben győztesen vonulhattak be Párizsba.

1805. a franciák elleni harcokban tanúsított vitézségéért a Mária Terézia-rend kitüntetést kapott. Ezzel a címmel együtt jár a bárói rang, de ő nem vette fel a címet.

A Palatínus-huszárezredet viszontagságos időkben odaadással vezényelte 1808-ig, amikor tábornokká és dandárvezérré nevezték ki. A Palatinus-Nádor huszárezred, 1800. október 26-án került Gyöngyösre, amelyik idővel a város házi alakulatává vált. Gyöngyösön megszokottá vált, sőt a város képéhez hozzátartozónak tekintették a huszárok búzavirágkék dolmányát, mentéjét, szűk magyar nadrágját. Ruhájukat fekete-sárga zsinórokkal és fehér gombokkal díszítették, a zsinóröv pedig fekete- sárga anyagból készült, a csákót fekete posztóból varrták, a barátcsomós vitézkötés pedig a Német-római Császárságtól örökölt színekből állt össze.

A huszárok a waterlooi ütközet után tértek vissza Gyöngyösre. 1829-ben az egységet Gyöngyösről a csehországi Saazba vezényelték.

Hertelendy Gábor 1808-ban a Tiszán inneni felkelő nemesi sereg tábornoka, később altábornagyi rangot kapott. Nevéhez egy harci induló is fűződik. Élete végéig Gyöngyösön lakott. A városban utcát neveztek el róla.

1820. július 16-án, 78 éves korában itt érte a halál. A felsővárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma is ott található.

Hertelendy Gábor tábornok indulója és szövege:

Hát fiaim, vitéz nevetek rablánccal váltjátok-e fel?
Hát ősz fejem is, veletek nyert koszorúját ma veszíti el?
Nem magyar az - hitvány az -, ki kivont kardal is bocsánatért esdekel!
Rajta hát! Velem ki vitéz! A csatában e lobogó zászlómra nézz!
Ezredem vér mezején vezetem, győzni, vagy halni tanul seregem!

"... József nádor 1808 január 23-án Bécsből levelet írt Hertelendy Gábornak, amelyben a leghízelgőbb dicséretekkel árasztotta el, fölkérve őt, hogy az ezred költségére festesse le magát, a kép hátuljára pedig írja föl sajátkezűleg az életrajzát; mert ezt a képet, a nádorhuszárok mindenkori parancsnokának a székhelyén kell majd tartani: "a nagy hősre való örök emlékezetnek okáért."

A kép máig megvan, Hertelendy Gábort palatinus-huszár ezredesi egyenruhában ábrázolva, hátulján pedig, a vitéz katona meglehetősen szálkás betűivel ott áll a következő önbiographia:

"Nevem hertelendi Hertelendy Gábor. Születtem 1742 szeptember 7-én, a vasmegyei Gosztonyban. Szülőim Hertelendy Antal és Csányi Erzsébet voltak, mind a kettő régi magyar nemes familia sarjadéka. Iskoláimat Kőszegen végeztem és 1759 február 27-én álltam be a gróf Kálnoky-féle huszárezredbe. Miután nyolc évig és három hónapig mint közlegény szolgáltam, 1767 június 1-én megkaptam a káplár-sarzsit. 1772 április elsején ugyancsak gróf Kálnoky ezredében már ezred-adjutáns voltam, 1776 május 1-én főhadnagy, május 21-én 1783-ban másodkapitánynyá, 1787-ben pedig svadronyossá léptettek elő. 1794 január 15-én "Obristwachmeister", 1797 augusztus 24-én alezredes, 1800 október 17-én az újonnan felállított palatinus-huszárezred parancsnokává nevezett ki Ferenc császár. Ezt az ezredet legjobb törekvésemmel hét éven keresztül vezettem, talán feljebbvalóim megelégedésére, s miután 1808 január 22-én Brigadérosnak nevezett ki a felség, átadtam utódomnak, Csanády József ezredesnek."

Igy írt magáról az a magyar katona, aki hős volt a hősök közt, akinek babér övezte fegyverét, s akit ma is Hadik és Laudon mellett emleget hadi históriánk. Szerényen, egyszerűen, mint igaz nemeshez illik, aki sohasem tartja érdemnek azt, ha szóval, karddal avagy tollal kell tenni a hazáért. ..."  részlet, gróf Vay Sándor; Palatinus huszárok c. munkájából.

Hertelendy Gáborról elnevezett hely Mátrafüreden az  eredetileg Hertelendy-forrásnak nevezett, jelenleg Ördög-forrás; Táv 2km; Idő 30 perc. A Tornyos panzió mögötti sétaúton elindulva, jobbra egy gépkocsi parkoló fogad minket. Innen egyenesen továbbhaladva megpillanthatunk több tűzrakó helyet illetve egy pihenő faházat az ún. "Zsiványtanyát". Nem sokára elérünk egy fahidat, ami a Csatorna- és Somor patak találkozásánál épült. Itt jobbra folytatjuk az utunkat a műúton tovább, addig amíg egy nagy kőházzal nem találkozunk. Itt a műútról balra letérve találjuk meg a mindig bő és állandó vizű Hertelendy forrást, jelenleg Ördög-forrást. Mai nevét az 1900-as években vette fel.